Nem is tudom, hol kezdjem. Talán a legelején.

Annak idején, sok-sok évvel ezelőtt, az általános iskolában, mi lányok tanultunk még kötni, horgolni. Nem tudom, hogy ez ma is így van-e, mert két fiam van. Aztán fiatal lányként Budapestről vidékre költöztünk, ahol nem a bulizás, csavargás volt a trendi, hanem a kézimunkázás. Így ragadt rám a subázás, kalocsai, matyó, valamint a keresztszemes hímzés tudománya, ellestem a többiektől.

Akkoriban az ember lánya egyszerűen kiment a piacra, ahol az előnyomott alátétet, futót, kis terítőt, nagy terítőt, párnahuzatot megvette, fonalakat is hozzá, hazaérve pedig már neki is láttunk a hímzésnek. Sokkal egyszerűbb volt, mint ma. Most megrendeljük egy kézimunka internetes webáruházban, és várjuk, hogy a futár megérkezzen.

Emlékszem az első matyó mintás párnahuzatra, amit piros-fekete összeállításban kezdtem el hímezni, az akkor még kapható színtartó hímzőfonalakkal. Ma már a teljesen színtartó, akárhány fokon mosható színtartó hímzőfonalak megszűntek, mert ugye beléptünk az EU-ba, és az EU szerinti szabvány fonalak léteznek csak kereskedelmi forgalomban, mert állítólag az előző, színtartóak mérgezőek voltak. Ennek ellenére több generáció is túlélte a mérgezést, még azok is, akik napi szinten hordták a mérgező hímzőfonallal hímzett ruhákat, népviseletként.

Tudtátok, hogy a régebbi időkben, először csak fehér színnel hímezték a népi motívumokat, mert nem léteztek színtartó hímzőfonalak, és csak akkor tértek át a színes hímzésre, amikor sikerült teljesen színtartó fonalakat előállítani?

Visszatérve az első matyó mintás párnahuzatra, előttem a kép, ahogy megszállottan elkezdek hímezni, és egyszerűen nem tudom abbahagyni. Nem érdekelt, hogy nincs kész a leckém, nem tanultam a holnapi, majd azt követő órákra, csak hímeztem és hímeztem, már alig vártam, hogy kész legyen. Éppen gimnazista voltam akkoriban és fakultatív tantárgyként gyors-és gépírást is tanultam, amit nagyon szerettem, de még az sem érdekelt, annyira belefeledkeztem a hímzésbe. Nem tudom, Anyut hogyan tudtam rávenni, hogy megírja helyettem a – sokszor 20-30 oldalas – gyorsírás leckéimet, miközben én hímzem a matyó párnámat, csak arra emlékszem, hogy sikerült. Látom magam előtt Anyut, ahogy rója a sorokat az ákombákom jelekkel, miközben én öltögetek, egyik öltést a másik után.

A fotókon szereplő matyó minták csupán illusztrációk, sajnos az én általam hímzett piros-fekete matyó mintás párnahuzat már nincs meg, valószínűleg egy költözködés közben elkeveredett.